Ismét leszállt az éj és az utcákat járta. Cseppet sem volt ínyére az élete, de kénytelen volt elfogadni, hogy így alakultak a dolgok. Idejét se tudja már mikor vonult el a világtól, hogy azzá legyen, aki most. Egy kegyetlen vérszívó démon, akit az tesz boldoggá, ha ölhet és vért ihat.
Ahogy kicsit elgondolkodott, megvan már annak 150 éve is, hogy ezt az életet élte. Szerelmét 100 éve ölték meg vérszipolyok, azóta a nőkre rá sem bír nézni. Na jó, hogy pontosak legyünk ez sem igaz, de szeretőnek egyet sem akar magának, bár szexuálisan vonzódik hozzájuk és ritkán mikor vérüket veszi eljátszadozik velük, de azt sem igazán élvezi. Valami hiányzik azokból az együttlétekből. Többnyire még az elején elkábítja áldozatát és miután felöltözött, otthagyja.... biztonságban.
Útja során sorra felajánlkoztak neki nők.... szinte mindenféle akadt, ám mégsem akart egyikkel sem egy újabb katasztrofálisan végződő szexuális kalandba keveredni. Most valahogy vonzotta az éjszaka és tudta, hogy tartogat számára kivételesen valami jót. Annyi idő óta először.
Hirtelen kapta fel a fejét... a levegőben friss vér illata terjengett. Alaposan felmérve a lehetőségeket utána vetette magát és akkor látta meg, hogy egy vérszipoly támadt rá egy fiatal nőre. Halkan pont annak az épületnek a tetejére lopózott, aminek nekivágta a dög az áldozatát és addig meg sem állt, míg felettük nem volt.
Lassan ereszkedett le hozzájuk, már alig volt pár méterre tőlük, mikor egy fiatal nő vágta ki a szemben lévő klub hátsó ajtaját, két lépéssel a dög mögött termett és öklét átütötte a mellkasán. A vérszipoly hangosat sikított, majd elengedte áldozatát és élettelenül dőlt el a földön.
- Minden rendben. - próbálta nyugtatni a nőt. - Nem esett baja?
- Az a férfi majdnem megharapott! - a hisztériás roham jelezte, hogy szinte halálra rémült.
A semmiből megjelent néhány újabb vérszipoly, akik minden bizonnyal az előbbi társai lehetnek. Annyit tudni kell róluk, hogy csapatostól járnak, és első ránézésre hasonlítanak a normális vámpírokhoz, de amikor prédára lelnek, iszonyatos lényekké változnak.
A lány láthatóan meglepődött a helyzeten, de ideje sem volt elcsodálkozni, mert a dögök azonnal rátámadtak és ott próbáltak rajta sebet ejtetni, ahol tudtak. Szinte érezte, hogy valamit megpróbál magában visszafogni, ami cseppet sem emberi és azt is sejtette, hogy azért, mert ő ott van.
Az első hárommal könnyedén elbánt, majd jött egy, aki erősebb és gyorsabb volt a többinél. Itt látta idejét annak, hogy közbelépjen. Leereszkedett a falról és míg a lány farkasszemet nézett a dögök mesterével, addig ő lekaszabolta a többit, akik a környéken kószáltak és csak a jelre vártak.
- Hmmm.... - szagolt bele a levegőbe a dög. - Finom az illatod.
- Élvezd csak, amíg van rá lehetőséged. - figyelmeztette a nő a lényt, de az cseppet sem törődött vele.
- Milyen harcias vagy. - jegyezte meg. - Mielőtt megöllek, meg is duglak! Jó alaposan!
A nő csak nevetett. Hangja a kellemesből fokozatosan váltott át hátborzongatóan túlvilágivá, olyan méllyé, hogy a környéken lévők megijedtek a tónusától. A dög reakciója az volt, amire számított, hisz mi más is lett volna, mint hogy rátámad? Azonnal elkapta és a közeli épület faláig meg sem állt vele, ott szinte belecsapódtak az épületbe.
A dög próbált harapni, de áldozata erősen fogta és tartotta távol minden lehetséges felülettől, ahol megsebesítheti. A semmiből feltűnt néhány vámpír is, akik a hang irányába indultak el.
- Jan! - kiáltották és azonnal le is fagytak, amint meglátták őket.
- Ne! Elintézem... csak menjetek. - próbálta a hozzá csatlakozókat nyugtatni, akik minden valószínűség szerint jól ismerték.
- De Jan.... - mondta az egyikük.
- Menjetek már! - ordított rájuk mély túlvilági hanggal.
Miután a társai elindultak, látszott rajta, hogy ereje nagyon fogytán van és ha nem történik valami csoda, a dög áldozatául esik, azt pedig még ő sem akarja. A nő hangosan nyögött és próbálta minden erejét összeszedni, de nem ment. Tudta, hogy vesztett és rövid idő múlva támadója megkapja, amit akar.
- Itt a vége, baby! - Nevetett diadalittasan. - Az enyém vagy!
Hirtelen pillantott a lény mögé és akkor látta meg őt közeledni. - Ne vegyél rá mérget! - Kiáltotta, majd erősen megragadta a rémet és addig tartotta, míg egy kard át nem szúródott a mellkasán. Egyetlen pillanatig sem habozott, mert a következőben átfordította a pengét, szorosan megmarkolta és úgy vágta vízszintesen ketté a dög szívét.
Miután élettelenül rogyott a földre, a nő még mindig zihált, de tekintetét nem vette le a hulláról, mintha tudta volna, hogy visszatérhet az életbe. Lehajolt hozzá és egy erősebb rántással leszakította a fejet a testről. Csodálkozásából a tenyeréből csörgedező friss vér bódító illata zökkentette ki.
Alaposan megfigyelte minden mozdulatát és be kellett vallania, hogy nagyon is tetszett neki, amit lát. Nem tudta miért, de kimondhatatlanul vonzódott a nőhöz és olyan érzelmeket is felébresztett benne, amiket eddig elnyomott. Most először annyi év után valami azt súgta neki, hogy élvezné, ha magáévá tenné.
Mielőtt bármit is léphetett volna, ismét megjelentek, akik korábban is a segítségére akartak sietni. Behúzódott a sötétbe és végig követte őket egészen addig, míg egy hatalmas kastélyra emlékeztető házhoz nem értek és be nem mentek. Miután biztonságban tudta őt, folytatta a járőrözést, de végig a nő járt az eszében. Csak remélte, hogy hamarosan újra találkoznak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése